Tele van a tököm azokkal a fanatikus rajongókkal, akik azt hiszik, hogy mindenki, mindenütt csak az ő rajongásuk tárgyával foglalkozik, és kívülről fújja minden apró jellegzetességét, legyen az hímzett Edda-felvarrók gyűjtése vagy a Csillagok háborúja-univerzum népszámláló biztosainak övét díszítő, egyébként valóban jellegzetes, görbe faszra emlékeztető energiakorbács hatásának elemzése, mindegy.
Tele van a tököm azzal, hogy a fanboyok nem képesek felfogni, hogy amikor az ember ír egy posztot vagy cikket, és az sajnálatos módon rajongásuk tárgyának halmazával metszetet bír alkotni, akkor az imént említett íróember célja NEM a tudatlan birka nép megtérítése mondjuk a Rammstein zászlaja alá, hanem egyszerűen az, hogy beszámoljon egy eseményről.
Tele van a tököm azzal, hogy minden emberi normát meghaladó mennyiségben használják a felkiáltójeleket, amikor az embert elküldik a dilettáns buzikurvaannyába, mert nem tudja fejből minden, valaha készült könnyűzenei darab címét, előadóját és annak jelentőségét az egyetemes zenetörténetre vonatkozóan.
Tele van a tököm azzal, hogy a fanboy a Csillagok háborúját, amit így, ezen a címen mutattak be, (akkor is, ha ők nem így gondolják) Új reményként emlegeti, és nem hajlandó felfogni, hogy ha megkérdezek az utcán 100 embert, kilencvennek fogalma sem lenne arról, hogy miről beszélek, bezzeg a Csillagok háborúja címre egyből rávágná, hogy lukszkájvóker.
Tele van a tököm azzal, amikor én is pont így viselkedem. Basszameg.